csak úgy gondolatok ömleszve.

Sok ember van aki nincs tisztában azzal hogy a szülei rosszak voltak hozzá....ezt egy könyvben olvastam.

Sokszor gondolom hogy rosszak voltak hozzám,olykor felismerni vélem hogy mit mikor csináltak rosszul,hogy velem igazságtalanok voltak.Néha meg elszégyenlem magam...nem azért mert hirtelen jónak tartok mindent hanem mert nem vagyok képes túl lépni a saját kis sérelmeimen.

Sokszor jut eszembe hogy az én problémáim aprók más problémáihoz képest.De attól még hogy bizonyos megvilágitásban kicsik nekem fájnak....

Mármint arra hogy "Fáj hogy apám mindíg gúnyt űzött belőlem.." nem az a válasz hogy "És akkor? Van akinek nincs ma mit ennie." Akkor ha az enyémnél van  nagyobb probléma az enyém már nem is létezik?

Én ezt nem bírom egyedül tovább csinálni...szükségem van segítségre.Néha úgy érzem hogy darabokra fogok belülről szakadni.Amikor sírok olyan mintha a mellkhasamból az a szorító valami kifolyna a szemeimen.De aztán újra termelődik mint a gyomorsav.Kár hogy erre nem lehet savlekötőt bevenni.

 

Megosztás a facebookon